Ki fog vállalkozni holnap?

Demográfia, humánerő és a KKV-k csendes kockázata...

Az OT Strategy & Partners munkájának középpontjában évek óta ugyanaz a kérdés áll: hogyan tudnak a kis- és középvállalkozások hosszú távon is működőképesek és nyereségesek maradni egy folyamatosan változó, egyre nagyobb alkalmazkodási kényszert jelentő gazdasági és emberi környezetben. Tanácsadói, coaching- és fejlesztési munkáink során újra és újra ugyanabba ütközünk: a legtöbb elakadás nem technológiai vagy pénzügyi természetű, hanem humán eredetű. Emberekhez, döntésekhez, szerepekhez és időhorizonthoz kapcsolódik. Ezek a kérdések ritkán jelennek meg a riportokban – mégis alapvetően meghatározzák a működést.

A KKV EDU blog ezekből a gyakorlati tapasztalatokból táplálkozik. Célja nem kész megoldások adása, hanem olyan gondolkodási kapaszkodók felkínálása, amelyek segítenek tisztábban látni a döntések mögötti összefüggéseket.

A számok nem vitatkoznak – csak aktívan üzennek...

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarország népessége csökken, összetétele pedig gyorsan öregszik. A 2022-es népszámlálás alapján már több mint másfélszer annyi idős jut száz gyermekkorúra, mint korábban bármikor. Ez nem csupán társadalompolitikai kérdés, hanem közvetlen gazdasági és vállalkozói kockázat is.

A foglalkoztatottak döntő többsége a KKV-szektorban dolgozik (65–70%, KSH, 2023), ezen belül is jelentős arányban mikro- és kisvállalkozásoknál, illetve önfoglalkoztatóként...

Ez azt jelenti, hogy a gazdaság stabilitása nem elsősorban a nagyvállalatoknál, hanem tízezernyi kisebb működési egységnél dől el – nap mint nap...

Összefoglalva: A foglalkoztatás szempontjából a KKV-szektor nem kiegészítő elem, hanem alaprendszer. A KSH adatai szerint a munkavállalók többsége ebben a körben dolgozik, mégis itt a legnagyobb a sérülékenység: kis tartalékokkal, magas felelősséggel és korlátozott utánpótlással.

A valódi kérdés nem a munkaerő, hanem az utánpótlás

A demográfiai adatok kapcsán gyakran a munkaerőhiány kerül szóba. Pedig legalább ekkora kérdés az is, hogy ki fog vállalkozni, ki fog céget vinni, embereket foglalkoztatni, felelősséget vállalni. Hogyan lesznek a jelenlegi cégek örökítve, átadva egy új egy dinamikus generációnak?

Ha feltételezzük, hogy:

• a KKV-szektorban dolgozók túlnyomó része mikro- és kisvállalkozásokhoz kötődik,

• a vállalkozói lét magas felelősséggel, kockázattal és adóterheléssel jár,

• miközben a vállalkozói gondolkodásra való felkészítés rendszerszinten hiányos,

akkor egy csendes, de súlyos kockázattal szembesülünk: nem lesz elegendő vállalkozói utánpótlás.

Ez nem egyik napról a másikra jelentkezik, hanem lassan, fokozatosan. Először nem alakulnak új cégek. Aztán nem veszik át a régieket. Végül egész működési láncok szakadnak meg. Ezek nem feltételezések, hanem statisztikai adatokból levont következtetések.

A „nagy fa” dilemmája - Azaz, most nézzük meg a másik oldalt. A jelenlegi munkavállalói összetételt.

A humánerő megtartása ma sokszor verítékes munka. Türelmet, figyelmet, alkalmazkodást igényel. Könnyű ilyenkor azt mondani: „találunk mást”, „pótolható”, „nem fér bele”, stb.,stb...

Érdemes azonban egy másik képet is magunk elé képzelni:

Egy tapasztalt munkatárs olyan, mint egy nagyra nőtt fa. Hosszú évek alatt fejlődött ki: ismeri a környezetet, tartást ad, árnyékot biztosít, stabilizálja a rendszert, picit útban is van, nehéz kerülgetni is, de a környezetünk szerves része... Nos, egyetlen mozdulattal ki lehet vágni – de tudjuk, hogy soha nem lesz még egy pontosan ilyen. Újat lehet ültetni, de idő kell, amíg megerősödik, míg azt a szerepet betölti amit a korábbi nagy fa... Addig a rendszer sérülékenyebb, védtelenebb és számunkra is - mint Tulajdonos, mint Vezető - kényelmetlenebb marad a környezetünk, szervezetünk.

Nemzetgazdaság szinten ugyanez igaz a vállalkozókra, cégvezetőkre, kulcsemberekre is... A demográfiai folyamatok mellett minden egyes „kivágott fa” hosszú távon érezteti a hatását. Így igen-igen óvatosan érdemes fogalmaznunk ezen a szinten is...

Nem HR-kérdés, hanem idősor statisztika csupán...

A humánerő és a vállalkozói utánpótlás kérdése nem oldható meg kizárólag bérrel, juttatással vagy toborzási kampánnyal. Sokkal inkább azon múlik, hogy hogyan gondolkodunk időben.

• Rövid távon lehet optimalizálni.

• Középtávon lehet tüzet oltani.

• Hosszú távon viszont csak tanulással, tudásátadással és szerepmodellekkel lehet fenntartható rendszert építeni.

• 
  

Ha a Z generáció számára a vállalkozás csak kockázatot, adminisztrációt és túlterhelést jelent – miközben nincs mögötte tanulható út –, akkor nem meglepő, ha inkább kimaradnak...

Story-kedvelőknek: egy kis HR történelem:

A humán kérdés nem mindig úgy nézett ki, ahogyan ma beszélünk róla. A 20. század elején – Frederick Winslow Taylor munkásságával – az embert elsősorban erőforrásként értelmeztük: mérhető, szabályozható teljesítményegységként. A cél az volt, hogy minél hatékonyabban hozzunk ki belőle többet. Később megjelentek az emberközpontúbb megközelítések, majd a coaching szemlélet, amely már nem azt kérdezi, hogyan lehet az embert jobban „kihasználni”, hanem azt, hogyan tud jobban működni a saját szerepében és a rendszerben. Ez a váltás nem módszertani, hanem gondolkodásbeli – és időtávbeli – fordulat.

Záró gondolat – KKV EDU módra

A gazdaság nem akkor kerül igazán bajba, amikor elfogynak a munkavállalók.

Hanem akkor, amikor elfogynak azok, akik vállalkozni mernek, céget visznek és másoknak munkát adnak...

Lehet, hogy ma fárasztó megtartani egy jó embert vagy egy működő vállalkozást. De egy nagy fát kivágni mindig gyorsabb, mint újat felnevelni. És az idő az egyetlen amit még nem lehet megvenni, és nem lehet megspórolni...

Ha a felvetett gondolatok további megoldásokat, modelleket vagy módszereket indítanak el benned, ezekkel a témákkal az OT Strategy & Partners gyakorlatában is foglalkozunk nap, mint nap...

🔗 További információ elérhetőség: www.otsp.hu

Lejegyezte:

Oskó Tamás

Alapító, ügyvezető

OT Strategy & Partners