Amikor a munka nem elvesz, hanem visszaad ...
- Tamás Oskó
- márc. 22.
- 2 perc olvasás
KKV-EDU – a rekreációs munka fogalmáról...
A mai világban szeretjük élesen elválasztani a munkát a pihenéstől. Az egyik oldalon van a teljesítmény, a felelősség, a határidő és a szervezettség, a másikon a kikapcsolódás, a feltöltődés és a szabadság. A valóság azonban sokszor árnyaltabb ennél. Léteznek olyan tevékenységek, amelyek kívülről nézve hobbinak, közösségi szerepvállalásnak vagy akár utazásnak tűnnek, valójában mégis komoly figyelmet, jelenlétet, szervezést, alkalmazkodást és emberi felelősséget kívánnak. Mégis: nem kiüresítik, hanem sokszor éppen újrarendezik az embert.
Ha egy kicsit személyesre vehetem az OTSP mai blog story-ját... Az elmúlt héten Marokkóból tértem haza, ahol lovas túrát vezettem. Egy ilyen helyzet kívülről könnyen látszhat különleges élménynek vagy akár irigylésre méltó kalandnak. Belülről nézve azonban ez Társammal közösen közel harminc ember vezetése, az ezzel járó folyamatos jelenlét, felelősség, csoportdinamika, biztonság, szervezés és érzelmi irányítás, azaz a munka... Figyelni kell az emberekre, a ritmusukra, a bizonytalanságaikra, a bátorságukra, a helyi környezetre, az élmény minőségére és arra is, hogy a közös út valóban közös történetté váljon.
És éppen itt válik érdekessé a kérdés. Mert vannak olyan munkajellegű tevékenységek, amelyek nem a klasszikus értelemben vett munka kategóriájába esnek, mégis valódi és a nem sematikus teljesítményt követelik. Ugyanakkor nem a hagyományos pihenés körébe sem sorolhatók, mert nem passzív kikapcsolódásról van szó. Ezekre egyre találóbb kifejezés lehet a rekreációs munka fogalma.
A rekreációs munka olyan értékteremtő tevékenység, amely egyszerre kíván felelősséget és ad feltöltődést. Lehet karitatív, lehet közösségi, lehet sporthoz, természethez vagy kultúrához kapcsolódó, és lehet olyan is, amely mögött nem elsődlegesen anyagi érdek áll... Tehát klasszikusan pro bono... A lényege nem az, hogy könnyű, hanem az, hogy céllal végzett, értelmes és eredményt felmutató... Nem az, amiben ne lenne benne fáradtság, hanem az, amikor ez a fáradtság nem üresít ki, hanem gyakran belső egyensúlyt teremt...
A mai szervezeti világ egyik nagy problémája nem egyszerűen a túlterhelés, hanem az értelmetlen túlterhelés. Az a fajta munka fáraszt a legjobban, amelyben az ember nem lát kapcsolatot önmaga, mások és az eredmény között. Ezzel szemben azok a tevékenységek, amelyekben jelenlét, közvetlen emberi kapcsolódás, közösségi érték és valós élmény van, sokszor éppen azért töltenek vissza, mert újra összekapcsolják az embert a cselekvés értelmével.
A rekreációs munka ezért vezetői szempontból sem mellékes fogalom. Egy vezető nem csupán szabadságból regenerálódhat. Sokszor abból is, ha más minőségben, de továbbra is aktívan, felelősen és céllal van jelen. Egy közösségi program vezetése, egy karitatív szerepvállalás, egy természetközeli sportélmény megszervezése vagy egy emberi kapcsolatokra épülő közös ügy sok esetben többet ad vissza, mint egy formális pihenőidő.
Ez nem romantika, hanem fontos működési felismerés. Nem minden munka az, ami bérjegyzéken látszik. És nem minden pihenés az, ami tétlen. Van, amikor az ember éppen akkor rendeződik újra, amikor másokért tesz valamit.
Figyelemmel. Felelősséggel. Jelenléttel.
Úgy, hogy közben ő maga is gazdagabban tér vissza a hétköznapokba.
alán a következő évek egyik fontos vezetői kérdése nemcsak az lesz, hogyan csökkentsük a túlterhelést, hanem az is, hogyan találjuk meg azokat a tevékenységeket, amelyek a terhelés mellett is képesek emberileg fenntartani bennünket. Mert a teljesítmény hosszú távon nemcsak rendszereken, hanem belső egyensúlyon is múlik.
Lejegyezte:
Oskó Tamás
OT Strategy & Partners
Hozzászólások