A KKV-k legveszélyesebb mondata: „eddig is így csináltuk”

A kis- és középvállalkozások mindennapi működésében időről időre megjelenik egy mondat, amely első hallásra ártalmatlannak, sőt megnyugtatónak tűnik. Nem konfrontatív, nem védekező, nem is feltétlenül elutasító. Egyszerűen lezár egy gondolatmenetet. „Eddig is így csináltuk.” Ez a mondat azonban nem pusztán a megszokás kifejezése, hanem egy olyan döntési mechanizmus lenyomata, amely hosszabb távon komoly kockázatot hordoz a szervezet számára.

A mondat valódi jelentése nem az, hogy a jelenlegi működés feltétlenül jó vagy rossz. Sokkal inkább azt jelzi, hogy a szervezet leállítja az értelmezést. A múltbeli tapasztalat ekkor nem tanulási alapként, hanem végérvényes igazolásként jelenik meg. A döntéshozatal nem előre tekint, hanem hátrafelé hivatkozik. Ez különösen veszélyes egy olyan gazdasági és társadalmi környezetben, ahol a változás nem rendkívüli esemény, hanem állandó állapot.

Fontos hangsúlyozni, hogy az „eddig is így csináltuk” ritkán rossz szándékból fakad. Sokkal inkább a kognitív és szervezeti fáradás egyik tünete. A KKV-k vezetői jellemzően operatív túlműködésben élnek: döntéseket hoznak, problémákat oltanak, embereket pótolnak, folyamatokat tartanak életben. Ebben az állapotban a felülvizsgálat luxusnak tűnik. A megszokott működés biztonságot ad, mert ismerős, kiszámítható, és eddig valóban működőképes volt. Csakhogy a „működött” és a „működik” között egyre nagyobb a különbség.

A KKV-k sajátossága, hogy elvileg rendkívül rugalmasak. Közel vannak a piachoz, gyorsabban reagálhatnának, mint a nagyvállalatok, és kevesebb formális korlát köti őket. Mégis gyakran éppen itt válik a megszokás a legnagyobb akadállyá. Ennek oka részben az, hogy a szervezeti tanulás nem intézményesült. Nincs dedikált tér az értelmezésre, a döntések utólagos átgondolására, a „miért így történt” kérdésekre. A tudás a vezető fejében koncentrálódik, a tapasztalat nem válik közössé, a működés pedig észrevétlenül konzerválódik.

Ebben a kontextusban az „eddig is így csináltuk” valójában nem más, mint egy tanulási stop-tábla. Azt üzeni, hogy a múlt elegendő válasz a jelen kérdéseire. Pedig a múlt legfeljebb adatpont. Önmagában nem iránytű. A valódi kérdés nem az, hogy egy működés korábban sikeres volt-e, hanem az, hogy a jelenlegi környezetben továbbra is szolgálja-e a szervezet túlélését, alkalmazkodását és fejlődését.

Az edukált működés ebben az értelemben nem képzéseket, tréningeket vagy új módszertanokat jelent. Sokkal inkább egy vezetői attitűdváltozást. Annak felismerését, hogy a felülvizsgálat nem gyengeség, hanem felelősség. Hogy a kérdezés nem bizonytalanságot jelez, hanem érettséget. És hogy a tanulás nem különálló tevékenység, hanem a működés része.

Amíg egy szervezetben az „eddig is így csináltuk” az utolsó mondat egy beszélgetésben, addig a tanulás esélye minimális. Amikor viszont ez a mondat egy új kérdés kiindulópontjává válik – „miért így?”, „meddig így?”, „mi változott azóta?” – akkor megjelenik az a fajta szervezeti gondolkodás, amely hosszú távon is életképessé tesz egy KKV-t.

Egy folyamatosan változó világban nem az a legnagyobb kockázat, ha egy cég hibázik. Hanem az, ha már nem tanul a saját működéséből.

Lejegyezte:

Oskó Tamás

Alapító, Ügyvezető

www.otsp.hu