A stressz nem válogat – KKV-esszé a túlterhelés valódi természetéről...

Szervezeti működés és emberi teherbírás határán...

A kis- és középvállalkozások világában a stresszről sokat beszélünk, mégis ritkán értjük, kezeljük a helyén igazán... Gyakran egyéni problémaként kezeljük: „nem bírja”, „nem elég rugalmas”, „jobban kellene szerveznie magát”. A mindennapi elemzési és tanácsadói tapasztalatunk azonban egészen mást mutat.

A stressz a KKV-kban nem személyes gyengeségként jelenik meg, hanem szervezeti működési mintázatként.

A „mindent is tudó és elvégző ember” jelensége

Hosszú ideig a kkv-kban a túlterhelést a tulajdonos-vezetők természetes velejárójának tekintettük. Ma már ez nem állja meg a helyét, ugyanis általában felnőtt kkv-kban egy új szereplő: az a kulcsember, aki nem feltétlenül tulajdonos, mégis mindent tud, mindent visz, mindenhol ott van... Ő lehet a tulajdonos gyerekkori barátja, a „megbízható régi ember”, vagy az az okos alkalmazott, aki idővel észrevétlenül pótolhatatlanná vált. Munkaköre nincs pontosan korul határolva, döntési jogai félig formálisak, felelőssége viszont teljes. Mindenhez ért, mindenbe belefolyik – és a nap végére már önmagát sem bírja el... A veszélyes igazán az, hogy a kkv vezető tulajdonosa az ellenkezőjét gondolja... Ő "Péter a kőszikla"...

Gyakorlatban tehát a felszínen még működik a rendszer. A feladatok elkészülnek, a cég halad, a problémák „megoldódnak”. A tünetek egy ideig háríthatók. Valójában azonban ez egy egészségügyi és működési időzített bomba – az ember és a vállalkozás számára egyaránt. Mindezzel párhuzamosan az alkalmazotti oldalon is megjelennek a jelek. Gyakoribb betegszabadságok, visszatérő kimerültség, növekvő fluktuáció. A háziorvosi rendelők megtelnek, miközben a szervezet mélyebb működését ritkán vizsgálja bárki is...

Pedig nem új jelenségről van szó, és nem is „modernkori érzékenységről”.

Már a 20. század második felében megszülettek azok a modellek, amelyek segítenek megérteni ezt a helyzetet. Robert Karasek kutatásai arra mutattak rá, hogy a tartós stressz nem pusztán a terhelés nagyságából fakad. Sokkal inkább abból, ha magas elvárások mellett alacsony az egyéni mozgástér, és hiányzik a valódi támogatás...

Egyszerűbben fogalmazva: amikor sokat várunk el, kevés beleszólást adunk, és magára hagyjuk az embert, akkor nem motiváció születik, hanem kimerülés.

Ez a minta a KKV-kban különösen gyakori, mert a rugalmasság gyakran együtt jár a struktúra hiányával.

Közben a stressz nem ellenség... Fontos különbséget tenni. A stressz önmagában nem rossz. Bagdy Emőke találó megfogalmazása szerint a stressz nem ellenség, hanem lakótárs... Velünk él, együtt kell vele működnünk, motiválnia minket, erősíteni az akaratunk... Tehát a probléma nem az, hogy jelen van, hanem az, ha nincsenek határai.

A valódi megoldás: tiszta szerepek, tiszta felelősség

A KKV-k számára a stressz kezelése nem elsősorban tréning- vagy motivációs kérdés. Sokkal inkább szervezeti döntés. Tudni kell, hol ér véget az egyéni felelősség, és hol kezdődik a rendszeré. Ki miért felel, miben dönthet, és mi az, ami már nem az ő feladata.

Amikor ezek a határok kristálytiszták, a stressz nem eltűnik – hanem kezelhetővé válik. És ez már nem pszichológia, hanem érett vezetői működés.

Lejegyezte:

Oskó Tamás

OT Strategy & Partners

Alapító